Verseny a MIAIkotótárssal

Verseny

A párbeszéden alapuló alkotó munkakultúra létrehozására és fejlesztésére

Bevezetés

A Mesterséges Itelligencia (MI) fejlődése a 21. század elején globális jelenséggé vált, amely társadalmi, gazdasági és kulturális hatásait tekintve új tudományos diskurzust indított el. Az MI rendszerek hálózatos és permanens fejlesztése a „kollektív intelligencia” (Lévy, 1997) és a „nyitott innováció” (Chesbrough, 2003) elméleteivel állítható párhuzamba. A MIAIkotótárs koncepció e keretbe illeszkedik, mivel a párbeszéden és interakción alapuló munkakultúra létrehozását célozza.

Globális ökoszisztéma

Az ember–gép kapcsolat az utóbbi évtizedekben új dimenziót nyert. Floridi (2014) „infoszféra” fogalma és Bostrom (2016) mesterséges szuperintelligenciáról szóló műve egyaránt hangsúlyozza, hogy az emberi és a gépi tudás integrációja nem zéró összegű folyamat, hanem egymást kiegészítő és fejlesztő dinamikát hoz létre. Minden résztvevő – akár aktívan, akár adatszolgáltatás révén – hozzájárul az MI ökoszisztéma folyamatos fejlődéséhez. Ez a jelenség Simon (1996) „komplex adaptív rendszereinek” működésével

Az interakció dimenziói

Az alkotó folyamat az intuíció és az innováció kettősére épül, amely Schumpeter (1934) szerint az innovációs dinamika mozgatórugója. Az interakció négy fő típusa az alábbiak szerint ragadható meg:

1. Párbeszéd – a kérdés és válasz dialógusa, amely Habermas (1984) kommunikatív cselekvés-elméletében alapvető szerepet játszik.
2. Utasítás (promptolás) – az ember és az MI közötti új kommunikációs forma, amelyet Rae és Pavel (2023) a „prompt engineering” kutatásaiban tárgyalnak.
3. Ellenőrzés – a felelősségvállalás és validálás kérdése, amely az AI etikai diskurzus központi eleme (Jobin, Ienca, & Vayena, 2019).
4. Visszacsatolás – a spirális tanulási ciklusok (Kolb, 1984) működésének új kontextusban való megjelenése.

Mérhetőség és szervezés

Az MI és az emberi tudás együttműködésének eredményei mérhetőek, ami lehetővé teszi mind a gazdasági, mind a tudományos értékelést (Brynjolfsson & McAfee, 2014). Az ilyen folyamatok megszervezése szervezőmérnöki feladatként értelmezhető: a résztvevők kiválasztása, a folyamatmenedzsment, az emberközpontú és MI-alapú tudás készségszintű alkalmazása, valamint a teljes folyamat moderálása és koordinációja (Vecsenyi, 2011). Az alkotó folyamat eredményei és ráfordításai mérhetőek, ami lehetővé teszi a tudományos és gazdasági értékelést egyaránt. Az ilyen jellegű munkafolyamat megszervezése szervezőmérnöki feladat, amely magában foglalja:

• a résztvevők kiválasztását,
• a folyamatmenedzsment biztosítását,
• az emberközpontú és MI-alapú ismeretek készségszintű alkalmazását,
• a teljes folyamat moderálását és koordinációját.

Következtetés

A MIAIkotótárs ökoszisztémája új munkakultúrát képvisel, amelyben az ember és a mesterséges intelligencia kölcsönösen kiegészítő partnerekként vesz részt a globális innovációs versenyben. A részvétel demokratikus elvére épülő modell egyszerre technológiai és társadalmi innováció, amely a jövőben meghatározó keretet biztosíthat az emberiség kreatív potenciáljának kibontakoztatásához.

Felhasznált irodalom

1. Bostrom, N. (2016). Superintelligence: Paths, dangers, strategies. Oxford University Press.
2. Brynjolfsson, E., & McAfee, A. (2014). The second machine age: Work, progress, and prosperity in a time of brilliant technologies. W. W. Norton.
3. Chesbrough, H. W. (2003). Open innovation: The new imperative for creating and profiting from technology. Harvard Business School Press.
4. Floridi, L. (2014). The 4th revolution: How the infosphere is reshaping human reality. Oxford University Press.
5. Habermas, J. (1984). The theory of communicative action. Beacon Press.
6. Jobin, A., Ienca, M., & Vayena, E. (2019). The global landscape of AI ethics guidelines. Nature Machine Intelligence, 1(9), 389–399. https://doi.org/10.1038/s42256-019-0088-2
7. Kolb, D. (1984). Experiential learning: Experience as the source of learning and development. Prentice Hall.
8. Lévy, P. (1997). Collective intelligence: Mankind’s emerging world in cyberspace. Perseus Books.
9. Rae, J., & Pavel, A. (2023). Prompt engineering and human–AI collaboration. AI & Society. https://doi.org/10.1007/s00146-023-01789-9
10. Schumpeter, J. A. (1934). The theory of economic development. Harvard University Press.
11. Simon, H. A. (1996). The sciences of the artificial (3rd ed.). MIT Press
12. Vecsenyi, J. (2011). Vállalkozás: Az ötlettől az újrakezdésig. Aula Kiadó.